- ChangJo... – suttogja elképedve Minsoo.
- Na, mi az? Csak nem eltaláltam? Lebuktál, hyung – veti oda győzedelmesen a maknae.
- Nem igaz – közli Minsoo.
- Miért tagadod? – csattan fel ChangJo.
- Fejezzétek be... – nyögöm alig hallhatóan. – Fejezzétek be! Értelmetlen ez az egész. Ne veszekedjetek miattam... kérlek... – rázom a fejem.
- Igazad van. Ez a te hibád. Már megbántam, hogy segítettem rajtad – néz rám ChangJo.
Tekintetemet óvatosan ráemelem, de azonnal el is kapom, amint meglátom villámokat szóró szemeit.
- Sajnálom, Byul... – néz rám bocsánatkérően Minsoo.
***
- Byul! – ugrik nyakamba Sa Rang, amint észrevesz.- Sa Rang. Engedj el, megfulladok – lehelem.
- Bocsi... – viháncol. – T... T... T-t-t-t-t-t... Teen Top?! – sikít.
- Sht! – teszi mutató ujját szája elé Minsoo, majd elmagyarázza Sa Rangnak, mi történt.
- Áh, értem! – bólogat. – Na de akkor is... a Teen Top segített ezen a lükén...
- Azóta megbántam – morogja ChangJo.
- Nem kérte senki, hogy cipelj el a dormba! – förmedek rá.
- Én mégis megtettem!
- Hagyjátok abba! – kiáltja el magát Minsoo. – ChangJo, menj előre!
ChangJo bólint, majd elindul.
- Mondanám, hogy szívesen, de hazudnék. Viszlát, nuna – fordul hátra.
- Nekem is mennem kell. Byul, örülök a találkozásnak. Itt a számom, ha gondolod, hívj fel... majd segíthetek a rajzolásban is. Említetted, hogy a csendélet annyira nem megy... – nyújt át egy cetlit. Kitágult szemekkel veszem át. – Sziasztok! – köszön, majd elfut.
- Ez hihetetlen! Byul, a Teen Toppal ebédeltél, és a dormban aludtál! – ugrál boldogan Sa Rang. – Ráadásul C.A.P oppa megadta a telefonszámát is!
- Nem – mosolygok, mire kérdőn oldalra billenti fejét. – Minsoo adta meg a telefonszámát... – suttogom boldogan, mire - ha lehet - az előbbinél is hangosabban felvisít.
***
A puha törölközőt szorosan magamra tekerem, majd rátámaszkodok a mosdókagylóra, így vizslatom magam a tükörben. Alaposan átgondolom az elmúlt két nap eseményeit, végül öltöznék fel, de hiába, a pizsamámat nem találom. Sóhajtok egy mélyet, majd résnyire kinyitom a fürdőszoba ajtaját, és körbe kémlelek. Tiszta a terep, tehát elindulok. Óvatosan csoszogok végig a nappalin, majd bekanyarodom Sa Rang szobájába, ahol a ruhámat hagytam. Kinyitom az ajtót, de amivel szembesülök, az annyira nem tetszik. Sa Rang ül és beszélget az ágyán az öccsével. A fejem azonnal elvörösödik.- Byul! – csodálkozik Sa Rang.
Nem válaszolok, hihetetlen sebességgel csapom be az ajtót, és futok vissz a fürdőbe. Ezt a megaláztatást! Ennél cikibb már csak akkor lenne, ha a törölközőt nem csavartam volna magam köré. Nekidőlök a nyílászárónak, és lecsúszom a földre. Az arcom még mindig a paradicsom színében pompázik.
- Byul! Engedj be! – dörömböl Sa Rang, de hiába, nem válaszolok.
Nem merek.
