4. Rész

- Kettesben akartál lenni nunával, nem igaz?
- ChangJo... – suttogja elképedve Minsoo.
- Na, mi az? Csak nem eltaláltam? Lebuktál, hyung – veti oda győzedelmesen a maknae.
- Nem igaz – közli Minsoo.
- Miért tagadod? – csattan fel ChangJo.
- Fejezzétek be... – nyögöm alig hallhatóan. – Fejezzétek be! Értelmetlen ez az egész. Ne veszekedjetek miattam... kérlek... – rázom a fejem.
- Igazad van. Ez a te hibád. Már megbántam, hogy segítettem rajtad – néz rám ChangJo.
Tekintetemet óvatosan ráemelem, de azonnal el is kapom, amint meglátom villámokat szóró szemeit.
- Sajnálom, Byul... – néz rám bocsánatkérően Minsoo.

***

- Byul! – ugrik nyakamba Sa Rang, amint észrevesz.
- Sa Rang. Engedj el, megfulladok – lehelem.
- Bocsi... – viháncol. – T... T... T-t-t-t-t-t... Teen Top?! – sikít.
- Sht! – teszi mutató ujját szája elé Minsoo, majd elmagyarázza Sa Rangnak, mi történt.
- Áh, értem! – bólogat. – Na de akkor is... a Teen Top segített ezen a lükén...
- Azóta megbántam – morogja ChangJo.
- Nem kérte senki, hogy cipelj el a dormba! – förmedek rá.
- Én mégis megtettem!
- Hagyjátok abba! – kiáltja el magát Minsoo. – ChangJo, menj előre!
ChangJo bólint, majd elindul.
- Mondanám, hogy szívesen, de hazudnék. Viszlát, nuna – fordul hátra.
- Nekem is mennem kell. Byul, örülök a találkozásnak. Itt a számom, ha gondolod, hívj fel... majd segíthetek a rajzolásban is. Említetted, hogy a csendélet annyira nem megy... – nyújt át egy cetlit. Kitágult szemekkel veszem át. – Sziasztok! – köszön, majd elfut.
- Ez hihetetlen! Byul, a Teen Toppal ebédeltél, és a dormban aludtál! – ugrál boldogan Sa Rang. – Ráadásul C.A.P oppa megadta a telefonszámát is!
- Nem – mosolygok, mire kérdőn oldalra billenti fejét. – Minsoo adta meg a telefonszámát... – suttogom boldogan, mire - ha lehet - az előbbinél is hangosabban felvisít.

***

A puha törölközőt szorosan magamra tekerem, majd rátámaszkodok a mosdókagylóra, így vizslatom magam a tükörben. Alaposan átgondolom az elmúlt két nap eseményeit, végül öltöznék fel, de hiába, a pizsamámat nem találom. Sóhajtok egy mélyet, majd résnyire kinyitom a fürdőszoba ajtaját, és körbe kémlelek. Tiszta a terep, tehát elindulok. Óvatosan csoszogok végig a nappalin, majd bekanyarodom Sa Rang szobájába, ahol a ruhámat hagytam. Kinyitom az ajtót, de amivel szembesülök, az annyira nem tetszik. Sa Rang ül és beszélget az ágyán az öccsével. A fejem azonnal elvörösödik.
- Byul! – csodálkozik Sa Rang.
Nem válaszolok, hihetetlen sebességgel csapom be az ajtót, és futok vissz a fürdőbe. Ezt a megaláztatást! Ennél cikibb már csak akkor lenne, ha a törölközőt nem csavartam volna magam köré. Nekidőlök a nyílászárónak, és lecsúszom a földre. Az arcom még mindig a paradicsom színében pompázik.
- Byul! Engedj be! – dörömböl Sa Rang, de hiába, nem válaszolok.
Nem merek.

3. Rész

- Milyen messze van még az étterem? – nyavalyog Ricky.
Hihetetlen, hogy a Teen Toppal ebédelek egy étteremben... ja, hogy ezt lelkesebben kellett volna, mi? Tényleg, miért nem lelkesedem? Végülis, mégis csak meghívott 6 idol ebédre. Ráadásul ők is fizetik... na de nem túl gyanús ez?
- Mindjárt ott vagyunk – jelenti be ünnepélyesen Niel, miután felnéz a telefonjából.
Azt hiszem, a GPS-el bénázik. A sírba visznek. Nem értem, Minsoo hogy bírja ki mellettük. Olyanok, mint a nagyra nőtt gyerekek.
- Aigoo! ChangJo, az a lábam! – cicceg a visual maknae.
- Amiket nem szedsz! – dörren rá ChangJo.
- Gondolom jó első benyomást tettek rád... – szólal meg mellettem valaki. A hang irányába kapom a fejem. – Gondolom, nem kell bemutatkoznom.
Már megint ez a szöveg! Esküszöm, ha még egyszer meghallom valahol, kikaparom mindenkinek a szemét!
- Jól gondolod. De ettől függetlenül megtehetnéd – vágom rá flegmán.
Halkan felkuncog.
- Lee Byunghun vagyok, de csak L.Joe. És te?
- Cha Byul. Biztos nem zavarok? – próbálkozok tovább. Hátha, hátha.
- Engem nem – von vállat.
Aish... ez a kölyök az idegeimre megy.
- Hány éves vagy? – fordul felém.
- Mi ez a kérdés ilyen hirtelen? – ráncolom homlokom. – 19. Egyetemista vagyok.
- Hallod, ChangJo! Idősebb nálad! – röhög L.Joe, mire az említett fiú rám pillant.
- Melyik egyetemre jársz? – üvölti.
- Namsan Művészeti Egyetem.
- Művészeti? – szólal meg CAP is. Nem válaszolok, csak bólintok. – Milyen szakon vagy?
- Festészeti szak – húzom ki magam büszkén.
- Szeretsz rajzolni? – áll meg egy pillanatra a leader.
Ismét csak bólintok.
- És miket?
- Leginkább mangákat. De a tájat is szeretem – mosolyodok el. – Csak nem szeretsz rajzolni te is?
- De – bólint lelkesen.
Az út további részét végig beszéljük CAP-el.
*
- Ki mit kér? – kérdezi CAP, miközben helyet foglalunk a legnagyobb asztalnál, ahol 8 szék van.
A fiúk egymás szavába vágva kezdik el diktálni Minsoonak a kívánságaikat.
- Mármint... enni... – sóhajtja fáradtan.
- Jaaa – nyögik egyszerre a többiek, majd fojtatják, amit eddig csináltak, csak most ételekkel.
A pincérnő csillogó szemekkel jegyzeteli kis füzetébe. Végülis, nem minden nap jár ide a Teen Top.
- És te? – néz rám nem túl kedvesen.
- Kimbapot – vágom rá. Viszonozom flegma pillantását, majd a huszonpár éves lány eltipeg tűsarkújában.
- Hű – nevet ChunJi. Kérdőn rápillantok. – Szinte harapni lehet köztetek a feszültséget.
- Tényleg? Fel se tűnt! – nézek rá amolyan "nem mondod?!" fejjel. – És ez kik miatt van?
- Ezt úgy mondod, mintha a mi hibánk lenne, hogy túl szexik vagyunk! – horkan fel ChunJi.
- Túl szexik, ugyan már! – nevetek erőltetetten. – Az előbb egy vaddisznót utánoztál! – célzok a horkantására.
- Én legalább nem az utcán alszom! – vág vissza.
Épp letépném a fejét, már ugrok is fel, de CAP és L.Joe közbelépnek.
- Hagyjátok már abba! Rosszabbak vagytok, mint Niel és ChangJo! – ültet le Minsoo.
- Neki mondd... – dörmögöm mellkasom előtt összefont kezekkel.
- Cha Byul kezdte! – emeli fel védekezőn kezeit ChunJi.
- Pofád lapos, Lee Chan Hee! – grimaszolok.
- Hyuung! Védj meg! – búj Minsoo háta mögé Ricky.
- Itt vér fog folyni – közli ChangJo.
- Beszó'tá'? – morranok rá.
- Lány létedre elég mocskos a szád, nem gondolod? – vonja fel fél szemöldökét.
- Talán zavar?
- Elég legyen! ChunJi és ChangJo befogja, és nem hergeli Byult! Byul pedig nem figyel oda! – teremt rendet a legidősebb, mire mind elcsöndesedünk.
Érzem, a többi vendég minket figyel. Tekintetük szinte lyukat éget hátamba. Csendben várjuk tovább az ebédet. Negyed órával később a pincérnő megérkezik. Először a fiúknak hozza ki az ételt. Engem hagy legutoljára, akkor is csak elém dobja - szó szerint. Hallatok valami 'tch' félét, majd kezembe fogom az evőpálcikákat, szétszedem, és neki állok.
- Jó étvágyat! – mosolyog rám Ricky.
- Neked is – erőltetek valami mosoly féleséget én is, ami inkább hasonlít egy vicsorra.
- Hé, Byul... – hajol közelebb a mellettem ülő Minsoo. Nem fordítom el a fejem, továbbra is magam elé bámulok. Csak az a baj, hogy ChangJo eltakarja a kilátást. – Ne hagyd, hogy felidegesítsenek. Ők mindig ilyenek – suttogja fülembe. Mély, érdes hangjára kiráz a hideg, és az összes nem létező szőr feláll a hátamon. Mégis megnyugtat, amikor beszél. – Fighting! – bár nem látom, érzem, hogy elmosolyodik.
ChangJo arca egy pillantás alatt eltorzul. Összefont karokkal mered rám. Mintha féltékeny lenne... vagy csak éhes. Ki tudja? A kettőt könnyen összekeveri az ember. Alig láthatóan megvonom a vállam, lopva, mégis hálásan ránézek Minsoora, majd neki állok a kimbap elfogyasztásának.
*
- Köszönöm a meghívást – hajolok meg illedelmesen, miután kiérünk az étteremből. Ekkor eszembe jut valami. Pontosabban valaki... – Sa Rang! – üvöltöm el magam kétségbeesetten.
- Az ki? – értetlenkedik Niel.
Teljes erőből homlokomra csapok, és azt hiszem, tenyerem nyoma ott maradt.
- ChangJo! A telefonom merre van? – akadok ki.
- Tessék – veszi elő zsebéből.
Csodálkozni is elfelejtek. Azonnal kioldom a billentyűzárat. 30 nem fogadott hívás. Úristen...
- Bajban vagyok... – suttogom.
- Byul? Mi történt? – ér hozzá vállamhoz Minsoo.
- Minsoo... nem ok nélkül aludtam el az utcán – rázom a fejemet. Látva értetlen tekintetüket elmagyarázom. – A nagyapámmal éltem, aki ellenezte, hogy galériát nyissak később, ahol kiállíthatom a képeimet. Tegnap közöltem vele, hogy nem dönthet helyettem, mert ez az én életem. Kirakott otthonról... Sa Rang a legjobb barátnőm. Tegnap tőle kértem segítséget. De mikor hozzá indultam, eltévedtem, nem tudtam hol vagyok. Besötétedett, én meg elfáradtam, nem bírtam menni, szóval leültem... innen pedig tudjátok... – magyarázom eszeveszettül.
Tárcsázom Sa Rang számát, aki a 2. csörgésnél fel is veszi:
- Cha Byul! Mégis hol a jó istenbe jártál?! Tudod, mennyire aggódtam miattad? Hol vagy? Mit csinálsz? Hol aludtál? Eltévedtél? Válaszolj már! – üvöltözi dühtől elvakultan. Még a fiúk is hallják...
- Sa Rang! Jól vagyok, ne haragudj! Tegnap, miután besötétedett, eltévedtem... – válaszolok.
Beszélünk még pár percet, majd lerakjuk.
- Elvigyünk? – kérdezi Minsoo.
- Ah, nem kell, köszönöm... – tiltakozom. Fojtatnám, de ChunJi közbevág.
- Így is elég bajt okoztál nekünk.
- Chanhee... – suttogja rosszallóan L.Joe.
- Ti menjetek haza. Én elviszem Byult Sa Ranghoz – int Minsoo.
- Veletek megyek – jelenti ki ChangJo.
- Szia, Byul-ah cica! Még találkozunk! – integet szomorúan Ricky.
- Szia – köszön Niel és L.Joe. ChunJi felém se néz. Én is köszönök nekik, majd elindulunk.
- Tényleg nem kell... – erősködöm.
- Mikor hagyod végre abba? – kérdezi ChangJo mindenféle érzelem nélkül.
- Mégis mit?
- A tiltakozást. Fölösleges. Úgy sem nyerhetsz – hajol közelebb.
Nem válaszolok. Bár azt mondták, elvisznek, nem kocsival megyünk. Ugyanúgy, mint az étterembe, gyalog.
- ChangJo, te miért jöttél? – kérdezi Minsoo.
- Jaj, elrontottam a hangulatot. Bocsánat, hyung – feleli cinikusan a maknae.
- Milyen hangulatot? – ráncolja homlokát CAP.
- Mintha nem tudnád... – morogja ChangJo.
Érdeklődve hallgatom párbeszédüket.
- Kettesben akartál lenni nunával, nem igaz? – szemtelenkedik. A 'nuna' megszólításon kicsit meglepődök, de végülis tényleg idősebb vagyok nála.

2. Rész

- U-ugyan már! Erre nincs semmi szükség! – rázom fejemet tiltakozóan. – Ez mégis csak udvariatlanság...
- Már miért lenne? Meghívtalak ebédre! Meghívtalak! A Teen Top Ricky-je meghívott ebédre! Ez nem udvariatlanság! – ellenkezik Ricky. – Naa, légyszi! Byul-ah cica, maraaadj! – nyafog.
Kétségbeesetten nézek körbe a dormban, hátha valaki a segítségemre siet, de ez nem történik meg. Rajtunk kívül csak ChangJo van ébren, a többiek még alszanak. Úristen! Csak most esik le, hogy... én össze vagyok zárva 6 fiúval!
- Na, mi van? Mi ez az arc? – fordul felém ChangJo, zsebre tett kézzel. Ezek szerint ennyire lehet látni a kétségbeesést... hümm...
- Csak... én csak most realizáltam... – suttogom magam elé.
- Na, csak nem leesett, hogy a Teen Top dormban vagy, a maknae ruhájában? – vigyorog pimaszul. – Nagyot koppant – sóhajtja.
- Menj a pokolba! – vágom hozzá a legközelebb eső tárgyat, ami éppen egy... buborékfújó?!
ChangJo épp időben hajol el, így a buborékfújó az éppen szemét dörzsölgető, ártatlan, mit sem sejtő Nielt találja el. Kezemet szám elé kapom, amint a tárgy találkozik az énekes fejével. Tágra nyílt szemekkel körbe néz, majd elüvölti magát:
- Támadnak az észak-koreaiak, fedezékbe! Vigyázzatok, az előbb bejutott egy atombomba, bármikor jöhet egy másik!
Pár pillanatig csak csendben, csodálkozva meredünk rá, de végül egyszerre röhögjük el magunkat. Még én is a földön fetrengek.
- Úristen! Mi van itt? – fogja fejét kétségbeesetten Niel, amint megpillant. Abbahagyom a röhögést, feltápászkodok, majd meghajolok.
- ChangJo és Ricky hozott ide, tegnap éjjel... – dadogom.
- Elaludt az utcán – magyarázza ChangJo.
- Olyan mint egy cica! Nézd, hyung! Ő Cha Byul-ah cica! – tapsikol Ricky.
- És gondoljátok, hogy Minsoo hyung ennek örülni fog? – vonja fel szemöldökét. Lesütöm szemeimet. Olyan idiótának érzem magam. – De, engem nem zavar! Itt maradsz ebédre? – kérdezi, mire felkapom fejemet.
- Ya, én előbb megkérdeztem! – mutat magára Ricky dühösen.
Niel és Ricky hangos vitába kezdenek, ChangJo pedig helyet foglal a kanapén, és int, hogy üljek le mellé. Megvonom vállamat, majd elindulok a kanapéhoz. De amilyen szerencsés vagyok, sikeresen megbotlok az egyik ruhakupacban, ami ki tudja miért - na, vajon miért? - a földön  kapott helyet. Arccal lefelé érkezem. Belefejelek egy újabb szemétdombba. A fiúk abbahagyják a veszekedést. Érzem, hogy mindenki rám kapja a tekintetét.
- Mi ez a nagy ricsaj? – szólal meg egy mély hang, amit nem tudok beazonosítani.
Remek... megint jött valaki... Ez olyan megalázó... Nem kell sok, mindenki nevet, még az újonnan érkezett egyén is.
- Jól vagy? – csúsztatja valaki kezét az oldalamra, amitől reflexszerűen összerezzenek, majd elnevetem magam.
- Csikis vagyok – magyarázom.
Hátamra fordulok, így meglátom annak az arcát, aki az előbb megcsikizett. ChangJo.
- Hülye gyerek! – sziszegem.
Felülnék, de nem sikerül. ChangJo még mindig fogja az oldalamat, így mikor visszahuppanok, ChangJo is huppan velem.
- Szállj már le rólam, rohadt nehéz vagy! – erőlködök vér vörös fejjel, ami azért is váltott színt, mert zavarban vagyok - naa, de csak minimálisan -, és mert ChangJo valóban marha nehéz.
- Valaki... segítség! – nyögdécselem kétségbeesetten.
ChangJo csak nem mozdul. Kezd összepréselni, amikor a 3 fiú, Ricky, Niel, és - mint kiderült - C.A.P legörgetik rólam. Megkönnyebbülve lövellek feléjük hálás pillantásokat, miközben levegő után kapkodok.
- Köszönöm – lihegem.
- Tee... ki is vagy? – ráncolja homlokát C.A.P.
Igen, ezt a bemutatkozásos dolgot elcsesztem...
- Cha Byul-ah cica! – előz meg Ricky a válaszadással. Szúrós pillantásokkal ajándékozom meg. – Tegnap éjjel az utcán találtuk ChangJoval. Elaludt. Nem volt szívünk ott hagyni, szóval idehoztuk. Olyan, mint egy cica!
- Ne kezdd már megint – szakítom félbe.
- Szóval Cha Byul... – méreget C.A.P. – Bang Min Soo vagyok – hajol meg.
Végre valaki, aki rendesen bemutatkozik! Na, ő végre nem tudta le annyival, hogy "hmpf, nem kell bemutatkoznom, mert én egy idol vagyok".
- Cha Byul – elvégzem én is ezt a gesztust. – Akkor én mennék is... – kezdem, de félbeszakít.
- Miért nem maradsz itt ebédre? – szólal meg rekedtes hangján.
Apró grimasz jelenik meg az arcomon. Miért akarja mindenki, hogy itt maradjak?
- Naa! Cicaa, kérleek! Maraaadj! – sipákol Ricky kisfiúsan.
Segítségkérően Nielre pillantok, aki csak biztatóan rám mosolyog. Az utolsó reménysugaram ChangJo.
- Tényleg. Maradj itt – mosolyodik el gonoszul.
- Tudnék nemet mondani? – dörmögöm az orrom alatt.
- Hm? – értetlenkedik Ricky.
- Semmi, semmi – legyintek. – Rendben... maradok, de csak ha nem zavarok... – próbálkozok, hátha megjelen valamelyik másik tag, azzal, hogy "már elnézést, igen is zavarsz, takarodj innen!". De nem... L.Joe és ChunJi nem jelennek meg...

1. Rész

- Nagyapa! Nem teheted ezt! Nyisd ki az ajtót! – dörömbölök idegesen a kapun. – Nagyapa! Engedj be… kérlek… – veszem könyörgőre.

Hiába csapkodok, üvöltözök, nagyapa csak nem enged vissza. Hihetetlen… csak azért, mert közöltem vele, hogy ez az én jövőm, hadd döntsem el én, hogy mit szeretnék csinálni! Csak ezért képes volt kirakni itthonról. És most nincs hová mennem. Itt állok a ház előtt, mellettem bőröndöm, én pedig kétségbeesetten keresek valami menedéket. Megvan! Sa Rang! Gyorsan telefonom után kapok, majd tárcsázom a számát. A 3. csörgésre felveszi:

- Sa Rang! Szia! – lihegem.

- Úristen, mi történt? Jól vagy? – aggodalmaskodik a vonal másik feléről.

- Jól vagyok, de… nagyapa kikergetett otthonról, és most nincs hová mennem. Meghúzhatnám egy ideig magam nálad? – kérdezem félénken. – Persze csak ha nem zavarok! Nem akarok betolakodni!

- Dehogy zavarsz! Persze, gyere csak – bár nem látom, érzem, hogy elmosolyodik.

- Köszönöm, köszönöm! – hálálkodom.
- De... Nagyapa miért kergetett ki? - kíváncsiskodik.
- Közöltem vele, hogy ez az én jövőm, hadd döntsem el én, hogy mihez szeretnék kezdeni. Bepipult, kiakadt, kirakott - sóhajtom.
- Ah... értem.
Elköszönünk, majd egyszerre nyomjuk ki.

Mobilomat zsebembe süllyesztem, magam mellé rántom bőröndömet, halványan elmosolyodok, majd elindulok Sa Rang házához, ami a belváros szívében van. Jó messze… 

***

- Aish… Már vagy 2 órája menetelek, de még mindig nem értem oda. Ráadásul sötétedik is… – ciccegek. Sóhajtok, majd nekidőlök a legközelebbi falnak. – Azt hiszem, eltévedtem… 

Fáradtan felsóhajtok. Lekuporodok a földre. Lábaimat felhúzom, és térdemet átkarolom, majd lehajtom a fejem. Fáradt vagyok… nagyon. Úgy érzem, bármelyik pillanatban el tudnék aludni. Érzem telefonom rezgését, de nincs erőm felvenni. Teljesen kivagyok.  Óvatosan lehunyom szemeimet.

- Hé, nézd! Már mocorog – hallok egy hangot közvetlen közelről. Biztos csak hallucinálok… – Hé, cica, kelj fel! – lökdösi valaki a kezemet. Megrebegtetem pilláimat, majd komótosan kinyitom szemeimet. Megijedek a látványtól, ami elém tárul. A Teen Top 2 legfiatalabb tagja, ChangJo és Ricky guggolnak az ágy mellett, amin fekszem. Az álom azonnal elszáll, ijedten ugrok fel. A szívroham kellős közepén járok.

- M-mit keresek itt? – hebegem. Ha jól emlékszem - már pedig nagyon is jól emlékszem! -, tegnap az utcán… az utcán aludtam!

- Tegnap este sétálni indultunk Rickyvel, és megláttunk téged. Egy doboz mellett szuszogtál az utcán – magyarázza ChangJo nyugodtan. – Gondolom, nem kell bemutatkoznunk – húzza önelégült mosolyra dús ajkait.

Intézek felé egy fintort.

- Olyan vagy, mint egy cica! Úgy szuszogsz, úgy alszol, sőt, még úgy is fintorogsz! – áradozik Ricky. – Szóval… mi a neved, cica?

- N-ne cicázz! – háborodok fel. – De még mindig nem értem, hogyan kerültem ide… – suttogom.

- Idehoztunk. Nem volt szívünk otthagyni a sötétben – folytatja ChangJo. – Mi a neved?

- Cha Byul – hajolok meg. Ekkor veszem csak észre, hogy nem az én ruhám van rajtam. Elképedve bámulom a fehér inget, ami sokkal nagyobb, mint én. Gyorsan lábaimra kapom tekintetemet. Egy - szintén bő - fekete csőmelegítő van rajtam.  

- Az… azok az én ruháim – közli ChangJo, mire ránézek. Zavarban van. Nem csak ő. Én is. Várjunk csak...

- Akkor... valakinek át is kellett öltöztetnie, nem? És... le is... - dadogom. Vér szökik az arcomba. A színemet egy érett paradicsom is megirigyelné.
- Igen! ChangJo öltöztetett át. A kis huncut - kuncog Ricky. Tekintetemet elkapom. A padlót pásztázom, mintha olyan érdekes lenne. 
- R-Ricky! - mordul rá a maknae. - S-sajnálom, csak... a ruháid vizesek voltak az eső miatt...
Tágra nyílt szemekkel bámulok rá. Azt hiszem... talán hálásnak kéne lennem...